Mezei veréb (Passer montanus) védett!
Hossza 12,5-14 centiméter, szárnyfesztávolsága 21-26 centiméter, testtömege 18-38 gramm. Feje teteje, halántéka és nyakszirtje vörösbarna. Szemsávja, a szeme alatt levő sáv, hátsó fültájék-foltja, állát-torkát beborító nagy folt, fekete. Pofája és nyaka felső része fehér; hasi oldala fehéresbarnás.
Ősszel és télen gyommagvakkal táplálkozik. Tavasszal és nyáron hernyók és levéltetvek teszik ki az étrendjét.
Régebben kártevőnek minősítették és irtották is, ma azonban gyorsan fogyó létszáma miatt védelem alá tartozó faj.
Faodvakban, mesterséges odúkban fészkel, 2-3-szor évenként, de elfoglalja a fecskefészkeket, a hasznos odúlakók részére kihelyezett mesterséges fészekodvakat is. Az első fészekalj áprilisban, a második júniusban, a harmadik pedig augusztusban repül ki. Fészke gyökerekből, szénából és tollakból van magasra halmozva. Fészke kerek, melyet oldalbejáróval épít. 5-6 tojása szennyes-fehér alapon sűrűen borítva szürke és szürkésbarna pontokkal és foltokkal tarkított.
Nem vonuló, állandó madarunk.
Kártétele elsősorban élelmiszer és takarmány gyártó, raktározó és értékesítő helyeken (üzemek, raktárak, áruházak) lehet jelentős. Ürülékével, fészkelési szokásaival, fióka nevelésével, dézsmálásával okoz károkat. Fertőzés terjesztésben is szerepe lehet, ezért ilyen helyeken jelenlétét a hatóságok sem engedélyezik.
Házi veréb (Passer domesticus) védett!
Hossza 14 centiméter, szárnyfesztávolsága 21-26 centiméter, testtömege 18-38 gramm. A fej eleje, valamint a fejtető középső része barnásszürke, a szemtől kezdődő s a halántékon keresztül a tarkóig húzódó széles sáv szürke. Hasi oldalának egyéb alsó részei fehérek, az oldalak felé hamuszürkések. Farktollai sötétbarnák. Szeme barna, csőre fekete, de télen szürke, s csak a hegye sötétszínű; lába sárgásbarna. A hím és a tojó megjelenésében jelentősen különbözik.
Magevő, egyes elméletek szerint a gabonatermelés terjedésével együtt jutott el nyugatra és északra. Nem vonuló. A mezei veréb agrárterületekhez kötődő madárfaj, amely apróbb rovarokat és gyommagvakat fogyaszt, fiókáit pedig kizárólag sáskákkal, szöcskékkel, hernyókkal, bábokkal, bogarakkal táplálja.
Települések házainál, kertekben, faodvakban fészkel, évenként 3-szor is költ. Fészkét szalmából, rongyokból, tollakból halmozza fel, 5-6 tojása szennyesfehér, hamuszínű pontokkal és foltokkal sűrűn borítva. A csupasz fiókák 13-14 nap alatt kelnek ki, és további 16-18 nap múlva már el is hagyják a fészket.
Kártétele hasonló házi verébéhez.
Parlagi (városi) galamb (Columba livia)
Valójában a házigalamb őse, a szirti galamb, és elvadult házigalambok
leszármazottai.
Testhossza 31–34 cm, szárnyfesztávolsága 63–76 cm, testtömege 230- 370 g. Szürkés-kékes tollazat jellemző rá.
Gyommagvakkal és haszonmagvakkal táplálkozik. Hozzászokott az emberi településekhez, elterjedési területén belül, szinte minden városban megtalálható. A párok hűségesek egymáshoz. Bár a béke jelképei, a valóságban eléggé agresszív állatok.
Magas épületek, tornyok vagy sziklák közé növényi anyagokból készíti fészkét. Fészekalja 1-2 tojásból áll, melyen 17 napig kotlik. A költésben és a fiókák felnevelésében mindkét szülő részt vesz. Évente többször is költenek.
Kártétele: betegségeket terjesztenek és a székletükkel károkat okoznak. Fészkük tűzveszélyes lehet, csipkedésükkel az épületdíszeket, kő- és gipsz szobrokat tehetik tönkre.
Mely okok miatt szükséges őket eltávolítani közvetlen környezetünkből?
1. A madárürülék nem nyújt esztétikus látványt, valamint veszélyes, mert csúszóssá teszi a felületeket.
2. A madárürülék káros, hiszen mintegy hatvan fajta fertőző betegség terjedése hozható kapcsolatba a madarakkal illetve ürülékükkel. Ezek közül a következők a legveszélyesebbek:
– Histoplasmosis, egyfajta gombás betegség, mely az elszáradt ürüléken elszaporodó gombáknak köszönhetően súlyos légzőszervi megbetegedéshez, esetenként halálhoz vezet.
– Dermaphytosis, a galambok által terjesztett gombás fertőzés, mely a száj környékén lévő bőrfelületet, a légzőszerveket,a beleket, a húgycsövet és a női nemi szervet támadja, és rendszerint viszketést, fájdalmat és nedvedzést okoz.
– Cryptococosis, melyet a galambok és a seregélyek emésztőrendszerében található gombák okoznak. A betegség gyakran légzőszervi megbetegedéssel kezdődik, majd átterjedhet az idegrendszerre is. Mivel a padlások, a templomok, az iskolák környéke, az irodaházak, a lerakatok, a malmok és egyéb ipari létesítmények a madarak kedvelt költőhelyei, így a megbetegedést okozó gombák ezen helyeken is megtalálhatók.
– Vírusos agyhártyagyulladás, az idegrendszer gyulladásos megbetegedése, melynek általános tünetei: álmosság, fejfájás és láz, eredményezhet bénulást vagy kómát is. A betegség az összes korcsoportot támadja, de különösen veszélyes a hatvan évnél idősebbek számára. A vírus terjesztéséért azok a szúnyogok felelősek, melyek a B vírussal fertőzött galambokkal, fecskékkel, pintyekkel érintkeztek.
– Szalmonella fertőzés, az ételmérgezés egy fajtája, mely fecskéktől, galamboktól és seregélyektől eredeztethető. A baktérium megtalálható a madárürülékben, mely elszáradva, por formájában bekerülhet a szellőzőrendszerbe, így az otthonokba, az éttermekbe illetve az élelmiszerfeldolgozó üzemekben megfertőzheti az élelmiszereket.
Amellett, hogy a madarak ezen betegségek közvetlen hordozói, több mint 50 felé élősködővel érintkeznek rendszeresen. Ezen élősködők mintegy kétharmada veszélyes lehet az emberekre és a tenyésztett állatokra, valamint jelentős kártevők.
A madárürülék jelentős kiadások forrása. A madárpiszok eltávolítására szánt idő és költség soha nem térül meg.
3. A madarak összepiszkítják a padlót, a homlokzatot, illetve a különféle eszközöket, károsítva ezzel a gépeket és berendezéseket. Mivel a madarak előszeretettel lakmároznak a hulladékokon, a későbbiekben megfertőzhetik a terményeket, illetve az élelmiszereket. A madarak veszélyeztetik a légi közlekedést, valamint savas ürülékükkel rongálják a parkoló autók fényezését.
A madarak jelenléte környezetünkben gyakran zavaró, riasztásukat különféle humánus módszerekkel biztosítjuk.
A módszerek nagy része arra alapoz, hogy olyan környezetet hozzon létre, mely a madarak számára barátságtalan, így azok elhagyják az érintett területeket.
Dankasirály (Chroicocephalus ridibundus) védett!
Hossza 34-37 centiméter, szárnyfesztávolsága 100-110 centiméter, testtömegük 200-400 gramm közötti. A hím feje a nászidőszakban csokoládébarna, szeme körül fehér gyűrűvel. Télen feje is fehér.
Rovarokkal, halakkal, gyümölcsökkel és dögökkel táplálkozik. Kiválóan repül, jól úszik.
Telepesen költ, a talajon zsombékokra, nádtörmelékből és növényi részekből készíti csésze alakú fészkét. A fészekalja 2-4 agyagsárga színű, sötétbarna foltozású tojásból áll, melyen 18-24 napig kotlik. Rendkívül éberen védik fészektelepet, a háborgatókat azonnal megtámadják, elűzik. A fiókák 35 nap múlva lesznek önállóak.
Kártétele a maró hatású ürüléke, ami gusztustalanul szétfröccsenve szennyez. Jellemzően csapatosan van jelen, és a táplálékért folytatott veszekedésük nagy zajjal jár. Az elhulló állatok teteme potenciális fertőző forrás.
Szarka (Pica pica)
E madár testhossza 40-45 centiméter, farokhossza körülbelül 20-22 centiméter, szárnyfesztávolsága 60 centiméter és testtömege 200-250 gramm. Mindkét nemnek fekete-fehér tollazata és hosszú, ék alakú szárnya van.
A szarka bokrokkal és fákkal tarkított kultúr tájak, facsoportok és bozótosok, parkok lakója. Magányosan vagy párosban él. Táplálkozáskor több madár is összegyűlhet. A szarka mindenevő, a magoktól és rovaroktól kezdve tojásokig, madárfiókákig, dögökig mindent megeszik, néha nagyobb emlősöket tisztít meg a parazitáktól.
Általában egyszer költ, de ha az első fiókák elpusztulnak, akkor még egy fészekaljat rak. A fészekalj általában 5-7 halványkék vagy zöld, barna pettyes tojásból áll. A szarkafészek nagy, fedett építmény, amely gallyakból készül és agyaggal van kitapasztva. A tojásokat egyedül a tojó költi ki, de a hím eközben eteti a tojót. A költés 17-18 napig tart. A fiatal madarak 3-4 hetesen repülnek ki.
Kártétele elsősorban a kellemetlen, zajos szomszéd mivoltában keresendő. Szívesen költ emberlakta helyeken, fészkelési időszakban sok kellemetlenséget okoz egész napos lármázásával. Széthordja a kirakott szemetet.
Seregély (Sturnus vulgaris)
Hossza 21,5 centiméter, szárnyai fesztávolsága 13 centiméter, tömege 74-90 gramm. A fülfedő tollak zöldek, a szeme barna, a csőre aranysárga, a lába vörösesbarna színű. Tavasszal a hím nászruhája fekete, zöldes és bíboros ércfényű színnel.
Főként rovarokat és bogyókat eszik. Nagy tömegekben komoly károkat okoz a mezőgazdaságnak. Főleg kora ősszel, elsősorban a szőlősgazdák szempontjából káros; egy-egy kisebb szőlőültetvény termését már egyetlen népesebb csapat is rövid idő alatt teljesen letarolhatja.
Mesterséges fészekodvakkal kertekbe is betelepíthető, de inkább elhagyott harkályodúban, vagy löszfalak, esetleg épületek üregeiben fészkel. Fészekalja általában 5-7 tojásból áll, melyen 12-13 napig kotlik.
Vonuló madár. Az őszi csapataik már északról érkezőkből állnak, nem ritkán több ezres létszámban.
Kártétele a nyárvégi, őszi hónapokban jelentős, amikor a hatalmas csapatokba verődő több ezer madár meglep gyümölcsösöket, szőlőket. Ezek a csapatok gyakran emberi településeken éjszakáznak, ahol nagy mennyiségű ürülékük gusztustalan és fertőző is lehet.
Molnárfecske (Delichon urbica) védett!
A testhossza 13 centiméter, szárnyfesztávolsága 26-29 centiméter és testtömege 13-23 gramm. A hím és a tojó hasonlít egymáshoz, mindkettőnek kékesen fénylő fekete a háta, míg begyük és hasuk fehér, a fiatalok pedig barnás-feketék. Lába fehér tollakkal borított.
Nagy csapatokban vonuló madár, csapatokban is költ. Repülő rovarokkal táplálkozik. Rendszerint csak egy-két évet él, de megfigyeltek már 14,5 éves madarakat is.
A molnárfecskék egy éves korukban lesznek ivarérettek. A költési időszak májustól szeptemberig, néha októberig tart, ez idő alatt akár kétszer-háromszor is költenek. A fészek sárból készül és elkészítéséhez körülbelül 2500-szor kell fordulnia. Egy fészekaljban 4-5 fehér tojás van, ezek néha vörösen pettyezettek. Mindkét szülő kotlik rajtuk, körülbelül két hétig. A fiatal madarak 3,5-4 hetes korukban repülnek ki. Áprilistól októberig Magyarországon rendszeres fészkelő. A telet Afrikában tölti.
Kártétele főként a fészeképítés és a fióka nevelés időszakára esik, amikor jelentős szemeteléssel okoznak bosszúságot, kellemetlenséget.
Partifecske (Riparia riparia) védett!
A mintegy 10–12 centiméter hosszú madár hátoldala és szárnyai barnák, fehér alsóoldalát csak a mellén szakítja meg egy barna keresztszalag. Csőre rövid, fekete, széles alapú. Farka – mint minden fecskéé – enyhén villás. Szárnyfesztávolsága 26-29 centiméter, testtömege 11-16 gramm, táplálkozási magassága 1–15 m, életkora 3–4 év (max. 10 év). Feje teteje, arcának két oldala, nyaka és hasa fehér. Szárnya hosszú és hegyes. Lába gyenge. Kisméretű rovarokat, levéltetveket, hangyákat, vízi rovarokat és kérészeket zsákmányol. Vonuló madár. Főleg vizek környékén tartózkodik, a bő táplálékkínálat mellett ugyanis itt talál függőleges, omlásos partfalakat, ahová üreget vájhat. Nem kötődik szorosan a vizek közelségéhez, máshol is megtelepszik, ahol talál fészkelsére alkalmas agyagos, homokos, meredek falat. Így gyakoriak a partifecske telepek az agyag- és homokbányák, kubikgödrök oldalán is. Folyópartok oldalába, homokbányákba és lőszfalakba, 0,5-1 méter hosszú költőüreget vájnak, telepesen fészkelnek. Az afrikai telelőterületről visszaérkezett fecskék közül a hímek új üregek ásásába kezdenek, de még a tojók nélkül. A párválasztás ugyanis szorosan összefügg az üreg–választással. Az első tojás lerakásakor még alig van fészekanyag (száraz fűszálak, tollak) a végkamrában, tojásrakás és költés közben azonban tovább bővítik. A 4–6 fehér tojáson többnyire a tojó ül, de a hím is kiveszi a részét belőle a részét. Az új nemzedék 22 nap múlva hagyja el az üreget.
Kártétele nem közvetlen károkozás, hanem a fészkelő üregeket rejtő homokfalakat a költés teljes időszaka alatt törvény védi, így a bányászatot erre az időre fel kell függeszteni.
Denevérek (Chiroptera) minden fajuk védett!
Éjszakai állatok. Napközben fejjel lefelé csüngenek faodvakban, barlangokban, padlásokon. Látásuk gyenge, ultrahangok segítségével tájékozódnak. amennyi denevére hosszabb-rövidebb téli álmot alszik, amelynek időtartama a külső hőmérséklettől függ. Enyhe teleken az alvás csupán néhány hétre korlátozódhat. A legtöbb denevérfaj társasan él, csak néhányuk pihen magánosan.
Az európai denevérállományok nagy része erősen csökken. Ennek legfőbb oka a rovartáplálék, a téli szállás, a kölykezőhelyek és a nyári szállások megfogyatkozása, valamint a zsákmányállatokból a szervezetükben felgyülemlő, emberi eredetű szennyeződések. Mesterséges denevérodúk kihelyezésével olykor segíthetünk néhány veszélyeztetett fajon. Repülő rovarokat fogyasztanak, mellyel hasznot hajtanak.
Károkozásuk inkább csak másodlagos. Az épületek réseiben nappal alvó állatok „cincogása” sokakat zavar. Az esti kirepülésekkor esetleg lakásba jutó egyedek félelmet keltenek, minden alapos ok nélkül. Nem szívnak ért, és nem terjesztenek veszettséget!
Nyest (Martes foina)
Testhossza 40–54 cm, farokhossza 22–30 cm, testtömege 1,1-2,3 kg.
Karcsú testalkata és viszonylag rövid lábai vannak. Szőrzete barnás színű. Jellegzetessége a nagy fehér mellfolt, mely egyben a legfőbb megkülönböztető jegye a nyuszttól, melynek mellfoltja narancssárgás színű. Orra világos színű, talppárnái szőrtelenek.
A sziklás, nyíltabb területeket kedveli. A magashegységekben is megtalálható, a nyári hónapokban akár 4.000 méter magasságig is felhúzódik. Gyakran megjelenik a városokban, sőt megtelepedhet az épületekben is.
Ügyesen mászik, de ritkán megy fel magas fákra. Főleg szürkületkor és éjszaka mozog. Hatékony vadász, tápláléka gerinctelenekből, rágcsálókból, madarakból, tojásokból áll, de szereti a gyümölcsöt is. Imádja a tojást, annak tartalmát kiszívja, csak az üres héjat hagyja hátra. Esetenként háziállatokat is megtámad. Magányosan él, csak a nyár közepén esedékes párzási időszakban tartanak együtt. A hímek territóriuma több nőstényével is átfedő. Bár éjszakai állat, a párzási időszakban nappal is láthatók. A vemhesség teljes ideje 230-275 nap, míg a valódi terhesség mindössze egy hónap. Az alom általában 3-4 vak, szőrtelen kölyökből áll, de esetenként 8 is előfordulhat. A kölykök két hónapos korukban már elkezdenek vadászni tanulni, majd 15-27 hónapos korukban válnak ivaréretté.
A természetes körülmények között 3 év a várható átlagos élettartamuk, vadon maximum 10 évig élnek, fogságban 18 év a csúcs.
Kártétele a szokatlanságában, éjszakai zajkeltésben, és néha a parkoló autók kábeleinek meg- és elrágásában, illetve a tetőszerkezet és a szigetelés rongálásában jelentkezik.
Görény (Mustela putorius)
Bundája sötétbarna, pofája fehér, bandita maszkkal a szeme körül. Aljszőrzete halvány sárga. Farka hosszú, lábai rövidek. A nőstény kb. 25–30 cm, míg a hím valamivel nagyobb 30–35 cm között van. A tenyésztett, állatkereskedésekben kapható példányok valamivel kisebbek.
Az ivarérettséget a születést követő márciusban éri el, olykor már 8 hónapos korban. A párzási időszak február és április között van. A vemhesség 40-43 napig tart. A nőstény néha kétszer is ellik évente. Egy alomban 5-10 utód születik.
A legtöbb zoológus szerint a vadászgörény (M. putorius furo) a közönséges görénytől származik.
Kártétele legendásan a csirke ólakhoz kapcsolja. Azonban más házi állatokat pl. nyúl, kacsa is képes megölni.
Házi egér (Mus musculus)
A házi egér hossza 7-10 centiméter, a farok rövidebb a törzsnél, testtömege körülbelül 30 gramm. Szőrzete meleget és védelmet nyújt, a szaga dohos, egérszagú. Színe a sárgásbarnától a szürkésfeketéig terjedhet. A kolónia tagjai kölcsönösen tisztogatják egymás bundáját.
A házi egér általában nem halmoz fel készleteket. Tápláléka magvak, gabona és emberi élelmiszerek; eredetileg csak vadon növő füvek magvaival táplálkozott, étrendjét rovarokkal egészítette ki. Még a szappant is képes hasznosítani. A patkányokhoz hasonlóan, veszélyes lehet az ember egészségére nézve: ürülékében betegségeket okozó csírák tenyésznek, a megrágott élelmiszerekben pedig gombák telepszenek meg. Legfőbb ellenségei: a házimacska, a nyest és a gyöngybagoly.
A szabad természetben 1,5-3 évig élhet. Az ivarérettséget 6 hetes korban éri el. A párzási időszak többnyire egész évben van. A vemhesség 19-20 napig tart, ennek végén a nőstény 8-10 utódot hoz a világra. Évente ötször, de akár többször is ellik.
Kártétele a „mindent megrágok” mentalitásból következik. A legeldugottabb helyeken is képes megtalálni a rágnivalót. Rágásán kívül az átható szagú vizeletével is szennyezi környezetét. Mivel olykor nagy számban képes élni, a sok kicsi sokra megy mondásnak megfelelően igen jelentős károkat okozhat. És sokan félnek is tőle, ami csak fokozza a kártételeit.
Vándorpatkány (Rattus norvegicus)
A vándorpatkány testhossza 20-28 centiméter, farokhossza 17-23 centiméter és súlya 250-580 gramm. Szőrének színe a hátoldalon barnás, sárgásszürke, a hasán és a lábán fehéres. Előfordulnak majdnem fekete színezetű példányok is. Metszőfogainak elülső oldalán egy narancsszínű, különösen kemény réteg van, amely arra szolgál, hogy a rágófogak ferdén kopjanak le. Ragaszkodnak a megszokott dolgaikhoz (búvóhelyükhöz, és szagjelzéseikkel ellátott útvonalaikhoz). A vándorpatkányok közössége sokkal jobban szervezett, mint a házi patkányoké. A vándorpatkányok elsősorban a szürkületi órákban járnak táplálék után. Épületekben azonban bármilyen búvóhellyel beérik. Mindenevő, súlyos károkat okoz az élelmiszerkészletekben, és betegségeket is terjeszt. Nagyon korán, 8 hetes korukban ivaréretté válnak. A vemhességi idő 21-23 nap, egy kifejlett nőstény 1-23 utódot is világra hozhat, az átlagos alomméret 9-11 kölyök. A fiatalok szőrzete 10 napos korban kezd kiütközni, szemeik pedig a rákövetkező héten nyílnak ki. Ezután már kimerészkednek a fészekből, 21- 23 napos korukban válnak le anyjuktól. Évente hat-nyolcszor is szül egy félkilós nőstény.
Kártétele hasonló a házi egéréhez, csak annál erőteljesebb. Képesek a csatornán keresztül bejutni bármely lakásba, ami rácsatlakozik a csatornarendszerre. Mindent megrágnak. Néha harcra kelnek a házi macskával és még a kutyával is.
Házi macska (Felis silvestris catus)
Körülbelül 10 000 évvel ezelőtt kezdett az ember társaságában élni, háziasításának ábrázolása mintegy 4000 éve Egyiptomban történt. A macskák sportos alkatúak, testük gyors, intenzív tevékenységre alkalmas, így ideális a ragadozó életmódhoz. Ízületeik hajlékonyak, hosszú lábaikkal, rugalmas erős izmaikkal remekül ugranak. Igen jó az egyensúlyérzékük, reflexeik gyorsak.
A kölyköket 8-9 hetes korukig az anyjuk eteti, a felnőtt egyedeknek naponta 1-2 étkezésre van szükségük, melyek során testtömeg-kilogrammonként mintegy 4-5 dekagramm táplálékot fogyasztanak el. A macska normál testhőmérséklete 38-39 °C. A házi macska szívverése percenként 140 és 220 között van.
A macskáknak évente két szaporodási időszaka van (bagzás), egy tavasszal és egy ősszel, amely minimálisan 4-7 napig tart. A vemhességi időszak 63-65 napig tart. Az alom átlagosan 3-5 kölyökből áll. A kölykök elválasztása 6-7 hetes korban történik meg.
Kártétele főként a különféle élelmiszerek megdézsmálásában, azok szétszórásában, illetve a nem kívánatos szaporodásában nyilvánul meg. Esetenként élősködők behurcolása sem zárható ki, amivel fertőzéseket is terjeszthet. Betegségei pedig más állatokra is veszélyt jelenthetnek.
Kutya (Canis lupus familiaris)
Talán az elsőként háziasított állatfajunk. A világon több, mint 250 fajtájuk ismert. Kitartó és gyors futók. Karmaikat nem tudják visszahúzni. Társas állat, nem szeret egyedül élni, de társnak elfogadja az embert is.
Vemhessége 58-68 nap, fajtától és egyedtől függően. Rendszeresen többet ellik (3-5 kölyök). A szoptatási idő 6-8 hét, de közben már ismerkednek más ennivalókkal.
Kártétele elsősorban az emberre támadás, ettől tart a legtöbb ember. A természetben vadászokká válhatnak. Élősködőket, bélférgeket terjeszthetnek a nem kellően kezelt állatok.